Hogyan éld túl a távkapcsolatot?

 Távkapcsolat: ‘szakíts vagy szenvedj’, ezt feszegette egy szerzőtársam. De vajon ezt csak tényleg szenvedve lehet? Vajon minden távkapcsolat szenvedésből áll? Mindnek szakítással kell végződnie? Hát nem… erre élő példa vagyok.

Már lassan 14 éve, hogy lila ködökkel a fejünk felett elkezdődött köztünk valami és egy egészen normális kis pár voltunk: találkozgattunk, egyre többet, egy pár lettünk, együtt nyaraltunk, együtt lustálkodtunk vasárnap reggelente, majd együtt is éltünk. Aztán én országot váltottam mesterképzésem miatt. Ezt 6 év távkapcsolat, ingázás, és utazás követte....

Most már házasok vagyunk. Együtt. Távolság nélkül. Happy ending. Legalábbis a távolság vége. Amúgy 32 évesen remélem csak az eleje. 

De hogyan? Miért nem szakítás lett a vége? Miért nem szenvedés volt az egész? Miért működött? Miért lehet ezt boldogan?

Mondjuk itt feszegethetnénk azt, hogy miért működik egy kapcsolat, míg egy másik, szenvedéssel vagy egy boldog időszak után mégis szakítással végződik. Kapcsolat és kapcsolat, és távkapcsolat és távkapcsolat között is van különbség. Általánosítani talán nem érdemes. Tanácsot adni szerintem nem jó. Ezért ez a lista nem is tanács, hanem inkább összegyűjtöttem, amit én tanultam egy távkapcsolat nemcsak sikeres túléléséről, hanem boldog átéléséről.

A bizalom az alap

Amikor távkapcsolatban voltunk a párommal, sosem értettem, hogy miért aggódik, kérdezgeti mindenki azt, hogy bízom-e benne, nem félek-e, hogy megcsal vagy elhagy, vagy esetleg én nem akarnám-e megcsalni vagy elhagyni. Számomra nyilvánvaló volt, hogy megbízom benne, megbízom magamban, megbízom és bízom magunkban és egymásban. Ez azóta sincs másképp. Egy kapcsolat alapja a bizalom. Úgy érzem, ezzel kapcsolatban nem lehetnek kérdések és kételyek, mert különben bukta az egész. Hogyan is lehetne bizalom nélkül egy tartós kapcsolatot felépíteni? Arról nem is beszélve, hogy ez csak felesleges és a kapcsolatot tönkretevő idegeskedéshez vezethet.

El kell felejteni mások véleményét

Nem tudom, miért, de ha azt mondom, kapcsolatom van, senkit sem érdekel alaposabban a téma, de ha azt mondom, hogy távkapcsolatom van, egészen más a helyzet. Azt sem kell mondanom, hogy kivel, miért, mióta, hogyan, és boldog-e, azonnal jönnek a vélemények és a hülyébbnél hülyébb kérdések. ‘Én nem hiszek a távkapcsolatban.’ ‘Szerintem a távkapcsolat nem is igazi kapcsolat.’ ‘De nem hiányzik a szex?’ ‘Nekem is volt távkapcsolatom, de nem működött. Nem hiszek benne.’ ‘Csak hazudsz magadnak.’ ‘Van egy ismerősöm, akinek távkapcsolata volt és már házas. Ne aggódj, van, akinek működik.’ ‘De nem félsz, hogy megcsal?’ ‘Miért nem csalod meg?’ ‘Miért nem találsz valakit, aki itt van?’ ‘Nem is létezik, csak kitaláltad.’ ‘Szerintem működhet. De én nem csinálnám.’ Ésatöbbiésatöbbi. Távkapcsolatban lévők tudják, hogy ezektől a kérdésektől szinte lehetetlen megmenekülni. Arról most ne is beszéljünk, hogy ki kérdezte bárkinek is a véleményét (mert senki), úgyis jönnek. A lényeg az, hogy vegyük őket félvállról. Nem kell megmagyarázni és mentegetőzni, nem kell örülni, mert másnak sikerült és nem kell beparázni, mert másnak nem vagy más nem ért vele egyet. Vagy nem válaszolok, vagy mosolygok, vagy néha kategorikusan kijelentem, hogy semmi közük hozzá és nincs joguk beleszólni. Mellesleg, távkapcsolat vagy nem, kapcsolat ügyben nem szoktam tanácsot sem adni, sem kérni. Arra van a kapcsolatterápia, ha kell. Amúgy szent és magánügy.

Fontos a jó kommunikáció

A jó kommunikáció minden kapcsolatban fontos, de egy távkapcsolatban ez nehéz lehet. Bármilyen jó az a Skype, mégsem teljesen ugyanaz, van, hogy recseg, sokszor lefagy. Emailben meg még nehezebb, hiszen könnyű félreolvasni. Ha bal lábbal kelek fel egy semleges vagy szerető üzenetet is támadásként foghatok fel, míg óriási jó kedvemben minden tökéletes, még akkor is, ha a másik éppen mérges. SMS-ekről meg ne is beszéljünk. Egy smiley az klassz, de vajon unott smiley-e megszokásból vagy kitörő boldogságról van szó. Én arra törekedtem, hogy az üzeneteket szeretettel és szeretetből olvassam. Persze nem mindig sikerült, nem vagyok tökéletes. De megpróbálok abból kiindulni, hogy a másiknak jó szándékai vannak. Ha problémák, nézeteltérések adódnak ezt nyugodtan és szeretetben próbáljuk megbeszélni. A aktív hallgatás és az erőszakmentes kommunikáció módszereit is próbálom alkalmazni. Nyugalom, szeretet és tisztelet, kb. ennyi.

Fontos, hogy minőségi időt töltsünk együtt

A minőségi idő szintén fontos minden kapcsolatban, és bizony egymás mellett a fotelon is lehet a telefonunkkal játszogatva nem egymással törődni. A neten rengeteg tipp van távkapcsolatos játékokra, beszélgetési témákra és kreatív online randikra. Bár lelkesen olvasgattam ilyenekről, mi sosem próbáltuk ki ezeket az ötleteket. Viszont fontos volt számunkra, hogy minőségi időt töltsünk együtt. Igen, persze, voltak rövid beszélgetések, chatek a semmiről és hallgatás, mint, amikor nem volt távolság. De szakítottunk időt az igazi beszélgetésekre. Halloweenkor Skype-on át együtt faragtunk tököt, sokszor ettünk együtt (volt, hogy ő ebédet és én vacsorát), főztünk együtt, megnéztük ugyanazt a filmet, és könyvet is olvastunk egymással párhuzamban. Amikor beszélgettünk, egymásra figyeltünk, nem 50 másik chat-boxra. A látogatásokat meg kihasználtuk.

A kis kedvességek is fontosak

Nem vagyok az a materialista típus, aki folyton vásárol. Nincs sok cuccom, a nomád életbe se fér bele. Mégis, a kis ajándékok fontosak voltak. Rengeteg képeslapot küldtem mindenhonnan, ahol jártam és általában sok üdvözlő lapot küldtünk egymásnak az évek során. E-üdvözlő lapokat is persze. Pár plüssmaci és társai is összegyűltek, ami nem túl praktikus a hátizsákban, de annál aranyosabb. Küldtünk egymásnak dalokat, amik egymásra emlékeztettek, recepteket, virtuális öleléseket és pici kedvességeket. Ez most sincs másképp, csak éppen recept helyett megsütöm a sütit, meglepem reggelivel és a puszi is élőben megy, nem kell egy smiley hozzá.

A szeretet kifejezéséről sem szabad megfeledkezni

Ez viccesen hangzik, mégis könnyen elfeledkezhetünk róla, úgyis tudja, hogy szeret alapon. Magyarországon felnőve én sose hallottam azt, hogy ‘szeretlek’, míg Amerikában ez a napi rutin része családban, barátok közt és kapcsolatban. Valahogy mind a kettő fura. Nem szeretném elfelejteni, de azt sem szeretném, hogy rutinná váljon. Minden párnak megvan a maga módja, hogy kifejezze a szeretetet. A rutinos I love you-t nemcsak próbáltam változatosabbá tenni és kreatívan, esetleg váratlanul (és persze mindig, rendszeresen) kifejezni, de tudatosan figyeltem rá, hogy teljes szívből jöjjön és minden rutinosan hangzó szeretlekbe (vagy <3-be a chaten) beletegyem minden szeretetem. Mert hiszem, hogy az energia átmegy. Megismerni egymás szeretetnyelvét szintén nagy segítség.

Összefoglalva ezt tanultam és most már táv-nélküli kapcsolatban továbbra is tanulgatom, fejlesztgetem, és gyakorolgatom. Nem tanács ez, nekem így ment. Csak ezért működtünk? Nem. Nyilván kompatibilisek vagyunk és szeretjük egymást, nem ment volna bárkivel. Könnyű volt? Nem, nyilván nem állítom, hogy könnyű volt. De közelebb hozott minket egymáshoz. Megerősített. Fejlődtünk általa. Lehetőségeket is adott. És sorolhatnám. Ahogy az is sokat adott, amikor együtt utaztunk és állandóan együtt voltunk. Nem, nem volt könnyű egymástól messze lenni. De nem bántam meg, hogy így volt. És azt, hogy a távolság ellenére is együtt maradunk nem is volt kérdés.

Hát így lehet szakítás vagy szenvedés nélkül. Így lehet túlélni egy távkapcsolatot. Így lehet boldogan megélni egy távkapcsolatot. Így lehet távkapcsolatból táv-nélküli kapcsolatban folytatni. Avagy így is lehet. Nekem így sikerült. Nekem ez a boldog tapasztalatom.